Kettőezer-huszonöt szeptember huszonhetedikén megtelt a kert képekkel, hangokkal és emberekkel. Megkértük az égieket, hogy legyen szép idő, lett is. Nagyon sokan eljöttetek, volt aki a szomszédból, volt aki nagyon messziről. És olyanok is voltak, akik éppen errefelé kirándultak, meglátták, hogy nyitva a kapu és bejöttek. Civilben jöttek a festők, grafikusok, mérnökök, orvosok, polgármesterek, zenészek, énekesek, asztalosok, ácsok és sokféle mesterség művelői. Volt aki egy fél órára ugrott be, aztán zárásig maradt. Nem volt megnyitó beszéd, nem volt tervezett program, mégis minden ment a maga útján.
Megteltek az asztalok is a finomságokkal, senki se fukarkodott a batyujával.
A művészet szeret szabad lenni, szeret a szabadban lenni és ez jól is áll neki. Minden sarokban és ablakban festmények és kis szobrok bújtak meg, aztán egyszercsak felcsendült valamiféle zene is. Először pár zongorahang, aztán a gitárhúrok. A hangokat hallva jöttek újabb zenészek, újabb gitárokkal és dobokkal, vagy éppen zongorán edzett újakkal. Jöttek énekesek szép hanggal. Rögtönzött mindenki. Pár könnycsepp is elmorzsolódott, mert a szép hanghoz az is jár. Aztán beszállt a közönség is, együtténeklés lett belőle, hangosítás nélkül is jól szólt minden.
Nem csak nézni lehetett a képeket, bárki belekóstolhatott az alkotás folyamatába is. Valahonnan összegyűlt tizenpár gyerek, ők készítették a legszebb képeket, de aztán a trambulin sokakat elcsábított az alkotástól.
Gyorsan este lett, elköszöntek a meleg napsugarak, előkerültek a kabátok és a plédek, de mondanivaló még mindig volt. Azt pedig el kellett mondani, mert gyorsan telt az idő, nem is jutott mindenkire sajnos.
Dolgozott a szakácsság, készült a bográcsos finomság, jó sokáig főtte magát, aztán hipp-hopp mind elfogyott. A kutyus csak nézett, hogy neki sajnos nem sok maradt.
Mindenkinek köszönjük a sok segítséget, illetve a vendégeknek is köszönjük, hogy eljöttek. Mindenki kellett ahhoz, hogy egy kicsit kaotikus, de talán emlékezetes délutánt tölthessünk el együtt. Meglepetésként olyanokkal is akiket 10 éve nem láttunk.
Jövőre újra nekifutunk.
